Talán még emlékeznek arra az anekdotára, hogy anno az amerikai kísérleti atombomba robbantások zömét a Csendes-óceán szigetvilágában a Bikini szigeteken hajtották végre. A sorozatos robbantások minden élőlényt elpusztítottak, a robbantások után nem sokkal azonban elárasztották a patkányok és a csótányok a letarolt szigetet. A nagy távolságok miatt ezek az állatok egészen biztosan helyben élték túl azt, amit elvileg semmilyen élőlény nem képes túlélni.

Nos, ennyi bevezető éppen elég ahhoz, hogy felmérje a probléma nagyságát az a panellakó, aki azzal szembesül, hogy lakásába csótányok költöztek. És bizony az utóbbi egy-két évben szép számmal hallani azt, hogy a harminc-negyven éven át rovarmentes panelokban mostanra társbérlővé váltak a rovarok, leginkább a csótányok.

De honnan kerülhettek elő?

Azt kell sajnos mondanunk, hogy az eredeti lakók  kihalásával az örökösök, új tulajdonosok sokszor bérbeadásra használják a paneleket. És bizony a bérlők közül sokan nem fordítanak elegendő energiát a tisztaság fenntartására. De olyan történetet is halottunk, hogy egy elhunyt idős hölgy egyetlen örököse kegyeleti okokból már 2 éve nem használja a lakást semmire. A hölgy bútorai, ruhái ott porosodnak a lakásban, és az ételek is ott sorakoznak a polcokon, vagy a (már nem üzemelő) hűtőben.  Nem kétséges, hogy egy-egy elhanyagolt lakás gócpontja, forrása lehet egy olyan csótány inváziónak, amely aztán teljes lépcsőházak életét teszi nehézzé. A csótányok ugyanis szeretnek szaporodni, terjeszkedni. És a lakásokat összekötő függőleges közmű aknában háboríthatatlanul tudnak közlekedni.

Egy levélírónk elmondása szerint nála a két havonta megjelenő rovarirtó szakemberek is feladták a harcot. Hiába a drága pénzen rendszeresen elvégzett vegyszeres irtás, 1-2 hét múlva vidáman trécselnek a gáztűzhely tetején az újonnan érkező társbérlők, akik örömmel veszik át a korábban kiirtott társaik helyét.

A "szakemberek" az általuk használt szerekre 2 hónapos garanciát ígérnek, de ezt vélhetőleg nem beszélték meg a csótányokkal. mert 1-2 hét múlva a rémült háziasszony biztosan belefut egy vidám családba valahol a mosogató környékén.

Az elszántabb panellakók ( mármint az emberek és nem a csótányok) ilyenkor alternatív megoldásokat keresnek. Jöhet a szaküzletben kapható spéci csótányirtó spray és a csapdák. Ezeken is van mindenféle tájékoztató, ami szerint a kiszórt permet 4-6 hetes védettséget biztosít. Nosza, a lelkes és bizakodó penelharcos most már saját maga száll szembe az illegális migránsokkal.  Fúj, permetez, spriccel minden résbe, sarokba, hűtő alá és mögé. És valóban! Munkáját elhullott vadállatok tetemei kísérik tömegével. Na meg vagytok, végetek van! ...lelkendezik a permettől fuldokló harcos. Takarítás után végre békés álomra hajthatja a permettől kótyagos fejét.....Aztán nagyjából 5 nap múlva szembesül a valósággal: A megtisztított területekre újabb csapatok érkeztek valahonnan. És ezek az új beköltözők biztosan nem egyeztettek a vegyszereket gyártó cég vegyészeivel és marketingeseivel, mert bizony fittyet hánynak a kiszórt vegyszer dobozára írt ígéretekre.

És ekkor jön rá az ember fia, hogy olyan társbérlőket kapott, akiktől megszabadulni aligha fog. Folytathat folyamatos szabadságharcot ellenük, mérgezve a lakást és önmagát, netalán igyekezhet lezárni minden lyukat (építhet kerítést), de az eredmény csupán annyi lesz, hogy a kéretlen társbérlők száma valamivel kevesebb lesz. Mert hogy jönni fognak a közmű alagúton át onnan, ahol senki sem bántja őket és kedvükre szaporodhatnak.

A régi vicc, ami arról szól, hogy mit tegyen a parasztbácsi a szántóján növő kéretlen pitypangokkal, (A történet szerint tanulja meg őket szeretni) igaz új lakótársainkra is. Tulajdonképpen kifejezetten intelligens, családszerető lények. Pár kenyérmorzsán és vízen elvannak békében. Nem akarják agyoncsapni, megmérgezni társbérlőiket (az embereket). Ők jól el vannak velünk. Mi emberek pedig nem tehetünk mást, mint megtanuljuk szeretni őket..

Vagy mégsem ez a megoldás?  Igen, tulajdonképpen az lenne a feladat, hogy a csótányok által megszállt lépcsőházak lakásait és pincéjét egyszerre takarítsa ki egy erre felkészült és hatóságilag támogatott szervezet. És akkor, de csak akkor, ha minden lakásban, lépcsőházban, pincében egyszerre történik meg az irtás, akkor van esély arra, hogy végre ismét birtokba vehetjük a lakásunk és nem kell osztozni a kéretlen lakókkal. De ehhez tényleg kellene egy ilyen hatóság ( régen talán KÖJÁL-nak hívták?), de a kormány az elmúlt években sok más mellett szétverte ezt a szervezetet is.

Vajon mi volt az oka ennek? Miért nincs ma egy olyan szervezet, akinek joga van behatolni az elhanyagolt és a környezetet is veszélyeztető lakásokba és ott kitakarítani a mocskot. És megbüntetni azokat, akik nem törődnek a környezetükkel, a tisztasággal?

A választ nem ismerjük.

Mi csak a konyhában grasszáló csótányokkal vagyunk beszélő viszonyban.

címlap: filantropikum.com

Írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: boldoguljgyorben@gmail.com

Követed már a Boldogulj Győrben oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat!