Így ünnepeljük 1989 harmincadik évfordulóját? Már, ha van mit!

Amikor Viktorunk nagy mellénnyel néha foghegyről odaveti, hogy minket - mármint őket - nem bokáztatja holmi IMF, az emberben felmerül a kérdés, hogy akkor vajon ki? Putyin? Valami posztszovjet állam diktátora? Senki? Mindenki? A kínaiak? 

Orbán nemzetközi tevékenységének egyetlen célja a magyar gazdaságba tőkét hozni. Ezért pedig semmi sem drága. Fújni kell a lufit, mert az folyton ereszt. Olyan piramisjáték zajlik előttünk, aminek mi vagyunk az alján, és Viktor nem más, mint egy ügynök, akinek mindig új belépőket kell hoznia.

Nem kell csodálkozni azon, hogy most épp a német hadiipar legnagyobb vásárlói vagyunk, azon sem, hogy Európa erős pistája megüzente Trumpnak, hogy számíthat ránk harctéren, tárgyalóteremben, és a meki pénztárában is.

Az sem megy csodaszámba, hogy “ezer éves” barátainkkal kell pacsizni most éppen, mert onnan is jöhet némi della. 

Persze a főnöknek megfelelni akaró beosztottakban egy ilyen munkahelyen mindig kialakul a harc a legfényesebb nyelv díjért való versengésben. Ennek eredménye az, hogy olyanokat képesek ezek aztán tenni vagy mondani, ami kívülről szemlélve minimum kínos, de inkább oltári marhaság. 

Így esett, hogy a Tienanmen téren koszorúzó Viktorra idén, a Magyarország és Kína közötti diplomáciai kapcsolatfelvételének 70. évfordulóján Fekete Péter is rá akart tromfolni. Nem kicsit maxolta ki a hülyeségbe hajló szervilizmust. Azt találta mondani az évfordulós ünnepségen ez az egyszerű ember, hogy 

“ahogy meg szoktuk ünnepelni a házasságok vagy barátságok évfordulóit, ugyanúgy fontos az országaink és kultúráink közti kapcsolatok megünneplése is. Hiszen ez is egyfajta házasság vagy egyfajta barátság: s noha az akkori személyek már eltávoztak közülünk, az ő örökségüket mi visszük tovább, mi folytatjuk, mi gondozzuk, éltetjük, és természetesen mi adjuk tovább az utódainknak.” 

Miért hangzik ez olyan furcsán? A kínai polgárháborúban aratott győzelme után a kommunista pár 1949. október 1-jén kikiáltotta a Kínai Népköztársaság megalakítását. A Rákosi Mátyás vezette Magyarország az elsők között, október 4-én elismerte az új államot, és a két nappal később megérkező gyors kínai válasszal a diplomáciai kapcsolatokat is felvette vele. Hogy mi az öröksége Rákosinak és a Kínai Kommunista Pártnak? Csak két dolgot említenénk: az 1956. őszi-téli sortüzeket, és a Tienanmen téri vérengzést 1989. június 3-án. 

A szellemi örökségekről hosszasan lehetne még beszélni, de szombatra legyen elég ennyi.

Itt léphetsz be a Boldogulj Győrben Facebook csoportba, vagy írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: a boldoguljgyorben@gmail.com címre.

Követed már a Boldogulj Győrben oldalunkat Facebookon? ITT most megteheted. Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk, kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!