Na, úgy történt, hogy van nekem egy baromi nagy furgonom. Iveco Daily a lelkem és ugyan lehet B kategóriával vezetni, mégis akkora, hogy nagyon. 

Amikor vezetek, kanyarodok, nézem a tükörben, mert mindig azt várom, középen megtörik, mint a csuklósbusz. De ezt mégse teszi, viszont van akkora hátsó farseprése, hogy külön figyelnem kell az arra bóklászókra, mert baromira pofán tudna verni valakit. 

És ezzel a nagyra nőtt dobozzal rovom az utakat immár hetedik éve.  Nem, nem volt eddig semmi baj.

Aztán vagy egy hónapja bebóklásztam az adyvárosi panel parkolók útveszejtőjébe, és ha már odavetődtem,  valahogy parkolni is szükségessé vált. Mégse állhattam meg az út közepén, ugye. Ahogy lépésben araszoltam , keresgéltem, befordultam egy zsákutcába is, ahol aztán egy alkalmas hely se adódott. Viszont éppen a hátam mögött felfedeztem egyet. 

Nosza megálltam. Rükvercbe tettem a gépet, belenéztem a tükörbe jobbról is, balról is, majd nagyon óvatosan tolatni kezdtem. Mondom óvatosan, mert volt már azért olyan, hogy parkolás közben mögém osont egy egész asszonykórus és éppen az autóm árnyékában akarták kipletykálni a fél falut. Most viszont asszonykórus helyett egy Opel talált megállni a tattól alig 2 méterre, de úgy, hogy a tükörből éppen semmi sem látszott belőle. 

RECCCSSSS! .  

A fene! Nézek a tükörbe:  SEMMI...Na, muszáj lesz megnézni

Alig 2 méternyi hátrálást követően a furgon hátsó fellépője remek origamit alkotott az Opel elejére gyárilag felhányt mindenféle csicsa és felettébb törékeny alkatrészéből.

Pfúúú. A ronggyá alázott Opel utasai, egy idősebb házaspár holtsápadtan szálltak ki a családi ékszerből. A férj rögvest közölte is, hogy

-  Jajj, éppen mentünk volna a telekre...most mi lesz?

Mondtam neki, úgy látom mehetnek, mert ugyan csöppet megviselt a verda, de amúgy más baja az orrba gyűrésen kívül nincs. Azért azt is megkérdeztem tőle, mégis hogy a pékbe gondolta az út közepén a fenekemtől alig 2 méterre a megállást. Aszongya erre a lelkem:

- Hát láttam én, hogy megáll, de azt nem gondoltam, hogy tolatni fog. Akartam én is, de arra már nem volt idő.

Hát ja, 2 méter még 5 km-es sebességgel is csak 1,5 másodperc. Annyi idő alatt bajos menekülni a kakiból. 

A vége az lett, hogy nem tudtunk egyezséget kötni, ki a hibás. Kihívtuk a zsarukat. Meg is érkezett vagy fél óra múlva egy darab rendőr.

Volt fotózkodás, méricskélés, jegyzőkönyvek, meg ami ilyenkor kell, hogy komolynak láccódjon a szerv. Aztán mondja, hogy szerinte én vagyok a hunyó. Merthogy a KRESZ szerint, ha tolatni akarunk és hátul holt tér van (ja, az van dögivel az Iveconál), akkor kell egy ember, aki odaáll oldalra és integet, hogy mehetek-e vagy nem.

Itt nálam elszakadt a cérna. Napi 250-300 km-t megyek ezzel a batárral és közben mindenféle lehetetlen helyekre hatolok be, mert a látogatott üzletek ( ahová árut szállítok) azok egészen hihetetlen módon megközelíthetőek. Van, ahová csak kb. 200 méter tolatva, de közben jobbra és balra kanyarogva tudok bejutni. Mert a giliszta forma út végén aztán megfordulni sem lehet. Tehát vagy befelé, vagy kifelé muszáj farolva közlekedni.

Tehát azt mondja a yard...(illetve a KRESZ) hogy nekem magammal kell vinni egy integető embert! Merthogy az úgy szabályos.

Most majd fizethetem a büntit, meg jól megemeli a biztosító a kötelező díját, mert Jóska bácsi a szépséges Opeljével úgy gondolta, remek ötlet a batárnagy furgon fenekétől 2 méterre megállnia az út közepén. De pont úgy, hogy még a tükrökbe nézve se vegyek észre semmit.

És itt a nagy kérdés:

Önök szerint tényleg én vagyok a hunyó vagy esetleg a KRESZ avult el egy csöppet?

kép: illusztráció

Itt léphetsz be a Boldogulj Győrben Facebook csoportba, vagy írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: a boldoguljgyorben@gmail.com címre.

Követed már a Boldogulj Győrben oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk, kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!