Béla, a győri átlagember érkezik egy városszéli orvosi rendelőbe:

-Kezitcsóklom Kedves! Szép napot! Jó helyen járok? A körzeti doki küldött ide, de nem nagyon értem: Azt mondta, az Agyhúgykő Klinikára fog küldeni.

-Ó hogyne, kedves, jó helyen van…üljön le, szólok a doktor úrnak!

Asszisztens a telefonba halkan:

-Helló, elment az előző? Remek, itt a következő, beküldhetem? …. akkor küldöm.

Béla közben a homlokát maszírozza, mintha fájna a feje. Reménykedve hallgatja a beszélgetést…

-Mehet kedves, várja a doki, sok szerencsét! Ha meggyógyult, akkor majd a hátsó ajtón menjen ki, csak bátran. Ha meg nem…nos akkor majd hívom a mentőt…talán átveszi a kórház arra a rövid időre.

Béla belép a rendelőbe, ahol egy kényelmes ruhában, fotelben ücsörgő férfit talál, aki éppen a mobilján netezik, léthatóan keres valamit. Béla meglepődve kérdezi:

-Jó napot, ön a doktor?

Doki:

-Ó persze, persze. Üljön csak le oda a kanapéra…máris elmondom miért van itt:

-Tudja ez egy nemrégen felfedezett, de egyre gyorsabban terjedő betegség. Többnyire könnyű gyógyítani. De van, amikor halálos!

Béla megrémül, zavartan ül le. Ismét a homlokát dörzsöli.

Doki:  

-Fáj a feje ugye?  Sajnos egy kicsit nekem is, de majd elmúlik ám!

A tarkóját kezdi nyomkodni. Közben tovább beszél:

-Tehát agyhúgykő? Ez úgy jön létre, hogy egy teljesen normális gondolkodású ember hirtelen olyasmivel szembesül, amire sehogyan sem tud értelmes magyarázatot találni. Gondolkodik, töri a fejét nagyon, de nem, nem tud semmiféle racionális érvet, magyarázatot kiokoskodni a dologra. És emiatt a húgysav extra méretben felszaporodik az agyi erekben, a vérből salakanyagok csapódnak ki, csomósodnak össze az agyban. Főleg itt elöl, a homlok közepén, de néha hátul a tarkónál. Először csak kicsit fáj, de ahogy az ember folyamatosan erőlteti az agyát, úgy nő egyre nagyobbra a kő. Néha teljesen kidudorodik, mint magánál. És jönnek az éjszakai rémálmok, alvajárás… Járkál éjszaka?  Hát persze, ne is mondja, az asszony is már teljesen bolondnak nézi, mert kiabál álmában, ugye? Érdekes, hogy ez a betegség az idiótákat nem támadja meg!

Béla figyel, kezdi érteni:

-Meg tud gyógyítani?

Doki:

-Egyetlen módszer van! Elmondja a problémáját, a megfejtetlen kérdést, és igyekszünk rá értelmes választ találni. Ha sikerül, akkor volt kő – nincs kő! Már mehet is!

-És ha nem?

-Nos igen, néha előfordul. Akkor sajnos halálos! De azért vagyok én ennek a betegségnek a professzora, mert én szinte minden kérdésre, még a legnehezebbekre is találok választ!

Béla:

-Phűű doki, akkor talán megúsztam! Mit csináljak?

Doki:

-Gondolja végig az utolsó egy hetét és mondja el, milyen értelmezhetetlen dolgokkal találkozott, milyen megválaszolatlan kérdés kavargott a fejében, amitől az agyhúgykő létrejött?

Béla hátradől, néha a homlokához nyúl. Fintorog, láthatóan egyre jobban fáj neki. Némi töprengés után:

Hmm, három dolgot nem tudtam megválaszolni. Mondhatom? ( A doki bólint)

-Az első:  A főnököm bejelentette, hogy hamarosan máshová megy dolgozni és engem fog javasolni az utódjának. Ezt nem értem. Mindenki tudja, mennyire utál! Minden szar melót rám hárít. Mi történhetett?

Doki:

-Á…ez könnyű, a főnöke valamit nagyon eltolt…jobbnak látja lelépni, mielőtt kiderül a baj…És a balhét majd az utódja viszi el….Ez könnyű volt! Fáj még a feje?

Béla simogatja a homlokát!

-Igaza lehet doki, de nem ez a baj…még jobban fáj! Talán a másik! Tudja a Gizi, az asszony…még mindig csinos…de most a fejébe vette, hogy megszépül. Ez nem is lenne baj! De szőkére festette a haját, meg műkörmöt rakatott, olyan hegyeset. Pedig tudja, hogy utálom. Nem értem, miért csinálja ezt?

Doki:

-Ugyan Béla, erre már maga is rájött, nem is mondom a választ, maga is tudja. Biztosan nem ez oka a kőnek!

Béla:

-Igaza van, megcsal, csak eddig nem akartam elfogadni a dolgot…tényleg nem ez gond. De akkor mi lehet? Már csak egy kérdés maradt nyitva:  

-Tudja mindig Adyváros felé megyek haza a munkából. Este már sötétben vezetem a kocsit, egyenesen végig a Tihanyin… Aztán a Plázával szemben, ott a Ruszki-tó partján egyik nap a pofámba világított az a baromi nagy felirat: Az van odaírva a pocsolya szélére, kivilágítva, hogy ADYVÁROS! Ló nagy betűkkel, 10 másodpercenként más színben világít. Valaki mondta, hogy 7 milláért vette a város! Na, ezt sehogyse nem értem!

Béla feje közben duplájára dagadt, szemei kigúvadtak és már ordít:

-Mi az isten csudájának kellett Adyváros szélén kivilágítva kiírni 7 milláért böszme nagy betűkkel hogy ADYVÁROS? Olyan hülye győri nincs, aki ne tudná, hogy éppen Adyvárosban van!  Az idegen meg utcát keres! Leszarja, hogy ezt a panelgettót minek hívják! Hát nem? Na meg akkor miért nem a közepére tették, hanem a szélére, oda a pocsolya partjára? Ami már majdnem József Attila lakótelep!

És akkor Sashegy-pusztára miért nem tesznek ló nagy kivilágított izét, hogy SASHEGYPUSZTA…nyolcféle színben villogva meg zenével aláfestve?

NEM ÉRTEM!  (Béla már sikolt) Ki volt az az idióta, minden kreativitástól gyárilag mentes agyatlan, aki ezt kitalálta és megrendelte?

Béla összeesik és meghal…..

A doki szomorúan nézi és közben a tarkóját dörzsöli egyre erősebben..

-De tényleg miért rakták oda azt az ADYVÁROS feliratot, kivilágítva, 5 színben villogva, a pocsolya partjára….?

…és miért nem írják ki akkor Kismegyeren, hogy KISMEGYER?

A doki is összeesik. Mobilján még mindig ott villog a felirat: ADYVÁROS

Az asszisztensnő lép be, körülnéz:

-Na, megint kipurcant egy doki…..

Felveszi a mobilt a földről és megnézi:

-Jé, ez az ADYVÁROS felirat…milyen cuki ötlet!

írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: szerkesztoseg@boldoguljgyorben.hu

Követed már a Boldogulj Győrben oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!