Egy elkeseredett  olvasónk írta ezt a vitára alkalmas levelet.

Egy kilenc emeletes panelban lakom. Sok a nyugdíjas, köztük több özvegy, túl a hetedik X-en.  Plusz lakik még itt Néhány második- harmadik generációs örökös, többnyire óvodás, kisiskolás gyermekekkel.

6-7 bérlakásban több műszakban robotoló munkások, akik gyakran nappal szeretnének pihenni.

A földszinten, a volt házmesteri lakásban a régi házmester és családja él. Történetesen romák, de  kedvesebbek, tisztességesebbek és alkalmazkodóbbak, mint néhány elvadult nyugdíjas a felsőbb emeleteken. A két gyerekből az egyik egyetemre jár, mindig tisztességesen köszönnek, ha találkozunk a lépcsőházban.

Egy darabig szépen éldegéltünk együtt, nem is volt semmi baj.

És akkor megtörtént. Az első emeleti középső, legkisebb lakásba is beköltözött egy nagy létszámú  roma család. Illetve senki nem tudja, valójában hányan vannak, mert folyamatos a mozgás. Érkeznek és távoznak rokonok, barátok, üzletfelek, és ki tudja még kik. Hatalmas Mercedes gépkocsijukkal megállnak a parkoló közepén és cseppet sem zavartatva magukat,  üvöltenek az első emeleti ablakban pöffeszkedő  családfőnek, ő meg vissza..akár 20-30 percen keresztül.

A fiatal, kövérkés anya két vadóc gyermekét természetesen a lépcsőházban neveli az élet igazságaira. Hangja még véletlenül sem esik 100 decibel alá, ahogy a gyakran elcsattanó pofonok hangja sem csillapszik le, csak az ötödik emelet magasságában.

A lakás ajtaja folyamatosan tárva-nyitva. Nem csupán a kiabálás, de az éppen készülő ebéd illata vagy a mulatós zenék ricsaja is bejárja az egész házat. El sem tudom képzelni a közvetlen szomszédok (egyikük nyolcvan feletti, özvegy nénike) tömör rémületét. Mit élhetnek át nap mint nap.

Néhány hét alatt rájövök, rájövünk: a folyamatos fülsiketítő kiabálás, lárma távolról sem egy örökké tartó családi perpatvar zaja. Ők így beszélgetnek, kicsivel magasabb a tűrésszintjük, mint a miénk.

Nem is lenne ezzel semmi baj. Nyilván ebben nőttek fel, nekik ez a természetes. De egy panelházba bezsúfolva ez már nem elfogadható szint. Ha valaki megérkezik egy kialakult szokásokkal rendelkező és jól működő közösségbe, akkor a friss jövevénynek kell megtanulni a helyi szokásokat, és azokhoz alkalmazkodni.

De új lakótársainknak erről láthatólag fogalmuk sincs, és eszükbe sem jut az alkalmazkodás. Pedig valószínűleg nem buták. Csak  senki nem tanította meg neki, vagy legalábbis nem hívták fel a figyelmüket erre a problémára.

És ők is romák, akárcsak a házmester és családja, de a viselkedésükkel nem csak a ház lakóinak ártanak. Különösen annak a földszinti roma családnak ártanak, akik itt élnek már 10 éve minden konfliktus nélkül. Akik miatt ebben a házban senki nem haragudott a roma nemzetiségű emberekre és értetlenül figyelte a romák ellen hergelő híreket, a tévében.

Ebben a házban eddig a kilencediken lakó házsártos Mici néni volt a fő ellenség, a pletykák napi tárgya:  mert  a tisztaságmániája miatt mindig, mindenkibe beleköt.

De most Mici néni szóba sem kerül. Már az első emeleti család a fekete bárány!

Nem igazán tudom, hogy egy ilyen, egymást alig ismerő, laza közösség hogyan tud védekezni az agresszorok ellen? Hogyan lehet megvédeni az önmagát képviselni képtelen idős szomszédot? Nem tudom, mikor lesz az első veszekedés? Mikor jelenik meg a rendőrség? Egy biztos,  Ezek a dolgok előbb-utóbb meg fognak történni, és nem lesz jó senkinek?

Tanácstalan vagyok, mit tegyek, mi lenne a jó megoldás. Talán a házmesteréknek kellene szólni, hogy beszéljenek velük, hátha tőlük jobban elfogadják a tanácsot.

Fiatal koromban egy olyan utcában laktam, ahol sok volt a cigány család, soha semmilyen problémánk nem volt egymással, sőt, még segítettünk is a másiknak. Átugrottak, ha hirtelen elfogyott a só, a bors, a paprika, de én is átszaladhattam, ha éppen kifogyott otthon a cukor, vagy elfogyott a tej.

Nem hiszem el, hogy nem lehet egymás mellett békében élni.

Címlapfotó: ingatlanhirek.hu

írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: szerkesztoseg@boldoguljgyorben.hu

Követed már a Boldogulj Győrben oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!