Hogyan is épült annak idején a győri új színház, mi volt a története? Dr.Válkay István visszaemlékezéséből megtudhatjuk az arrabona portál jóvoltából.

Az írásból közlünk most részleteket.

A győri új színház építésének mondhatni, hogy az egész megye lakossága lelkes híve volt. Nem úgy, a budapesti „szakértők”. Budapesten óriási ellenszél kerekedett. Mondták, írták, rádióban üvöltötték

Győrnek – egyáltalán a vidéknek – nem kell színház

Még olyan érv is elhangzott, hogy minek Győrnek új színház, hisz a meglévő színművészi törekvéseket is „elnyomja a gyárak füstje.” (No, ez már tényleg nevetséges volt). A győri akarás, és a tényleges kulturális igény győzött, és az 5 éves tervben szerepelt a színházépítés.

Mi győriek minden feladatot határidőre, sőt, előtte elvégeztünk, és az építés megkezdődött 1976-ban. A telken lévő volt utászlaktanya elbontása nem jelentett komoly akadályt. Annál nagyobbat a laktanyaudvar alatt meglévő, hihetetlen erős és nagy tömegű városfal ellenállása. Akkor az ÉVM Győr-Sopron Megyei Építőipari Vállalatnak ez volt a legnagyobb munkája. A vállalat vezetője, Sárosi János a legjobb embereit irányította ide.

Nyelte is az óriási alapozás a rengeteg betont. Híre jött, hogy kissé alatta teljesített a „népgazdaság” a tervezettnek és az úgynevezett kiemelt „nagyberuházásokat” a kormány felülvizsgálja, ami azt jelentette, hogy esetleg le is állítja, későbbre halasztja.Mondanom sem kell, hogy hírtől megijedtünk. Igen jó együttműködéssel a tervező, az ÉVM Győri Tervező Vállalat, a már említett kivitelező, és mi, az irányító Győr-Sopron Megyei Beruházási Vállalat elébe mentünk a dolgoknak. Ha a rengeteg beton nem ad egy esetleges külső laikus „felülvizsgálónak”, vagyis politikusnak nagy, látványos eredményt, akkor sürgősen készüljön el a majdan bebetonozandó szerkezetek zsaluzata. Erre a munkára garancia volt Pattogató József építésvezető, aki igen csak nagyhírű ács-állványozó mester volt. Az épület teljes magasságáig elkészült az állványozás – rengeteg faanyaggal – és a zsaluzatok.Nyelte is az óriási alapozás a rengeteg betont. Híre jött, hogy kissé alatta teljesített a „népgazdaság” a tervezettnek és az úgynevezett kiemelt „nagyberuházásokat” a kormány felülvizsgálja, ami azt jelentette, hogy esetleg le is állítja, későbbre halasztja.Mondanom sem kell, hogy hírtől megijedtünk. Igen jó együttműködéssel a tervező, az ÉVM Győri Tervező Vállalat, a már említett kivitelező, és mi, az irányító Győr-Sopron Megyei Beruházási Vállalat elébe mentünk a dolgoknak. Ha a rengeteg beton nem ad egy esetleges külső laikus „felülvizsgálónak”, vagyis politikusnak nagy, látványos eredményt, akkor sürgősen készüljön el a majdan bebetonozandó szerkezetek zsaluzata. Erre a munkára garancia volt Pattogató József építésvezető, aki igen csak nagyhírű ács-állványozó mester volt. Az épület teljes magasságáig elkészült az állványozás – rengeteg faanyaggal – és a zsaluzatok.Amikor a felülvizsgáló politikai személy – Kállai Gyula – miniszterelnök-helyettes KB-tag megnézte a már elvégzett kivitelezői munka mennyiségét – mert ugye ennek mértékétől függött, hogy egy adott nagyberuházás leállítása segít-e a központi költségvetésen, vagy még nagyobb kárt okoz -, már látványos volt az építkezés.

Vendégünket kikísértük az építési irodából, amely kb. 6 méterre volt a főhomlokzati állványrengetegtől, tehát még hátrálni sem lehetett, ha a felső párkány zsaluzatát nézte a szemlélő. Vendégünknek is komoly nyaki munkát okozott a látvány átélése és nem is sokat késlekedett a várva várt véleményével. Még csodálkozott is a munkák ilyen fokú előre haladtán és az egyébként is érdekesen hangzó, kissé gurgulázó hangján kijelentette:

Elvtársak, ezt a munkát már nem lehet leállítani.

Szívesen egymás nyakába ugrottunk volna, de moderáltuk magunkat és igen komolyan megköszöntük a véleményt. Így folytatódott most már a lassúbb ütemű betonozás, el is készült a mű határidőre és az előirányzati összeget (340 milliót) sem léptük túl.

Megerősítem, hogy annak idején nagyon motivált bennünket a tényleges megyei és győri igény, illetve az eléggé lekezelő budapesti magatartás. Lett is az új színházban az akkori legmodernebb színpadtechnika (színpad – zsinórpadlás – mellékszínpadok), rangos színtársulat, vezető balettkar, Szász Endre és Victor Vasarely együttműködés. A győri színházépület műszaki megoldása is igen egyedi. Például a nagy méretű tetőszerkezetet úgynevezett kábeltető, vagyis erős drótkötél hálózat a tartószerkezet. Még egyetemi éveim alatt bejárogattam Pesten a Fészek Klubba. Ez a szokásom később is megmaradt, ahol igen jó baráti kapcsolatba kerültem híres zenészekkel, operaénekesekkel. Így például Moldován Stefániával is. Ő igen jó barátságban volt Szász Endrével, úgy is, mint magyarba szakadt két erdélyi ember – szokták mondani. A híres operaénekesnő, amerikai útján Los Angeles-ben Szász Endrééknél lakott. Ott tudta meg, hogy Szász Endrét igen nagyon érdekli a porcelánra való festés nagyobb felületen. Moldován Stefánia tőlem tudva a győri színház keserves előéletéről – segített is a budapesti „ellenszél” csillapításában – tudatta Szász Endrét gondjainkról.Annál könnyebb volt a helyzet Victor Vasarely világhírű művész bevonásával. Kérésemre, az ő kijelölését az MKMA azonnal megtette. Itt a történet a következő. A színház két hatalmas méretű oldalhomlokzatának burkolása, díszítése szintén igen nagy fejtörést okozott Vince Kálmán építésznek, aki egyben az ÉVM Győri Tervező Vállalat igazgatója volt. A vállalat vezető építészei – sajnos féltékenységből, bosszúból, hogy miért az igazgatóé lett a ritka szép feladat – nem segítették a főtervezőt. Sőt, rá is akarták venni némely téves megoldásra, melyet – nem dicsekvés, mert ez volt – én, mint a Beruházási Vállalat felelős vezetője időben észrevettem.

Ennek a megoldásnak az volt a lényege, hogy nagyméretű előregyártott vasbeton homlokzat elemeket csinál a kivitelező a panelgyártó üzemében, és ezeket az elemeket egyszerűen ráaggatják a tartószerkezeti vasbeton falra. Tény, hogy elővizsgálódásaink alatt láttunk Csehszlovákiában ilyen épületeket. Egy színháznál is, de főleg kultúrházak homlokzatán. Ezek a felületek bizonyos árnyékhatást adtak, mert nem teljesen sima volt a felület, hanem különböző mértani vonalak plasztikus kibetonozása. Óriási szürkeség, szín semmi, porfészek és madártanya. Nekem ez volt a véleményem. Nem úgy a Kivitelező Vállalat vezetőié! Ők az előgyártás bódulatában élve mindent szürke betonból csináltak volna. Emiatt nagy vitáink voltak a házgyári lakások lakótelepi építésénél is.

Szász Endre már javában dolgozott a megoldáson, amikor azt javasolta, hogy kérjük ki Victor Vasarely véleményét. Ezt megtettük és a válasz nagyon kedvező volt. Igen, megbízás esetén elvállalja a kétoldali homlokzat burkolatának megoldását. A művész kijelölése megvolt, a megbízást megadtam a tervek csatolásával. Nem sok idő múlva Victor Vasarely ide utazott – Aranka asszonnyal, a feleségével együtt – és helyszíni szemlét tartottunk. Erről érdemes fotóim is vannak. A szemle idejére már készen volt az épület vasbeton váza és a két nagy oldalhomlokzati beton fal. Nagyon tetszett neki a feladat. Jelen volt már a FIM szakembere is, akik a megtervezett kerámia lapokból elképzelt burkolati anyagot itthon legyártották volna.

Nem tudom honnét vettem a nagy bátorságot – talán onnét, hogy Victor Vasarely és felesége, Aranka asszony igen közvetlen, kedves emberek voltak -, de azzal a kéréssel álltam elő, hogy a burkolat elemei mind egyformák legyenek. Egyszerű burkoló szakmunkás által is fölrakhatók legyenek, mert az ismert Vasarely-féle hajlított formájú, íves elemeket nem tudjuk legyártatni, és senki nem is tudná beépíteni. Victor Vasarely elgondolkodott és azt mondta:

Nagyon köszönöm az őszinte kérést. Igen nagyot segített a végső megoldás megtalálásában.

Ugyanis a belső-tervező az előtér nagy falfelületeit faburkolattal képzelte el. Ez nekem, és több építész társamnak igen nem tetszett! Annál is inkább, mert akkoriban minden étterem, minden presszó belső faburkolatú volt. Mintha ládában ülne az ember. Megkapva Szász Endre címét, fölvettem vele a kapcsolatot. A feladat nagyon izgalomba hozta. Annál is inkább, mert már ő is levelezett a FIM (Finomkerámiai Művek) vezetőivel. Ismerte a Hollóházi Porcelángyár termékeit.

Nem is tellett el sok idő, és Szász Endre hajlandó volt visszajönni Los Angeles-ben lévő Beverly Hills-i gyönyörű lakásából, hogy elképzelését megvalósítsa. A feladat részünkről adva volt: a színház földszinti két nézőtéri bejárata mellé kb. 2 darab 6 x 3,3 = 19,8 m2méretű porcelán kép készüljön. Szász Endre Hollóházára költözött, és Klein László művezetővel kikísérletezték, hogy az 5-6 mm vastagságú porcelán lap legfeljebb 40 x 40 cm méretű lehet, amely még nem vetemedik a kiégetéskor. A 40 x 40 cm méretű kísérleti képet Szász Endre nekem ajándékozta, lakásom dísze. Ilyen lapokból összerakva, a beton alapfalra földolgozva készült el a még ma is párját ritkító porcelán kép, mint falburkolat.

A képek művészi tartalmát közösen beszéltük meg és még sok részletet. Ezért gyakran Hollóházára kellett utaznom. A művészi mondanivaló leírását már korábban megtettem Szász Endre fölhatalmazása alapján. Többször mondta: „Te tudod legjobban, hogy miről beszéltünk annyiszor, tehát írd le minél előbb, mert ha a Képzőművészeti Alap munkatársa, D. Fehér Zsuzsa művészettörténész írja meg helyettünk, abba úgyis megőrülünk.” (Ugyanis a műkritikus nő igen rászállt a témára). Itt el kell mondanom, hogy mi építtetők, a Beruházási Vállalat csak az MKMA által hivatalosan kijelölt művésznek adhattuk volna a megbízást. A kijelölés rettenetes procedúráját itt nem írhatom le. Az akadékoskodás abból eredt, hogy Szász Endre ugyan állami engedéllyel, de mégiscsak nyugatra távozott. No, de ezen is átharcoltuk magunkat, de az MKMA mindenható igazgatónője, Ormos M. nem lett a barátunk.

Nagy kő esett le a szívemről. Ezután elmentünk a Vaskakas étterembe és igen kellemesen elbeszélgettünk. A további teendőkről is. Nem sok idő múlva küldte is a mester a homlokzati terveket. Igen egyszerű és nagyszerű megoldás született. Európában máig is egyedülálló ez a hatalmas külső Vasarely falfelület. A jobboldali falsík tükörképe a baloldalinak. Ez is micsoda nagy ötlet! A baloldal fehér alapon, kobaltkék színű falburkoló csempékkel kialakított mértani derékszögű rajzolat. A jobboldal ennek ellenkezője, bár a forma ugyanaz. Kobaltkék alapon fehér színű díszítő formák. A burkoló lapok mérete is (6×18 cm) tudományosan szenzációs. Könnyen fölrakható, szép hálózatot adnak a fugák és meghibásodás esetén egyszerű a pótlás, kijavítás. Nagyon örültünk az egyszerű és mégis nagyszerű Victor Vasarely megoldásnak. A burkolóanyag minőségének biztosításával voltak gondjaink (fagyállóság), de ezt is megoldottuk (svédországi beszerzés).

A teljes cikket ide kattintva olvashatja.

Írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: boldoguljgyorben@gmail.com

Követed már a Boldogulj Győrben oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!