Nemrég a Kisalföld is hírt adott egy “fura” nőről –Gyarmathy Csilláról – aki naponta egy órát a Városi Bíróság bejárata előtt tornászik. Teszi mindezt tiltakozásul a bíróság, tágabb értelemben a magyar jogrendszer működési hibái ellen.  Ismerem Csillát személyesen, így megkerestem, mégis mi a konkrét ok, ami egy ilyen dologra készteti?  Leültünk, beszélgettünk….

Az ügy egyszerű: Csilla megtakarítását, vagyonát bízta férjére, hogy az meg tudja menteni vállalkozását a csődtől. Férjének előző házasságából jelentős vagyon járna, ha a vagyonmegosztási per valamiért nem húzódna immár több mint 12 éve. A segítség ellenére a cég bedőlt. Csilla mégis biztos volt abban, hogy a férjét illető vagyonrészből visszakapja a pénzét. Tévedett! Férje első felesége korlátlanul használhatja, költheti a teljes vagyont. Azt is, ami a per lezárása után férjét, közvetve Csillát illetné meg.

Vajon mégis mi oka lehet annak, hogy egy ilyen perben ennyi idő alatt nem sikerül ítéletet hozni a bíróságnak?  Lehetnek olyan szövetségek bírók és peres felek között, amelynek eredménye egy végtelen per?

Csilla minden vagyonát elveszítette! Időközben házassága megromlott, elvált. Most albérletben él. Jövedelme nagyobb részét a bérleti díj elviszi. Igazán szegény. És egy év múlva nyugdíjba megy. Fogalma sincs, hol fog lakni, mert nyugdíja az albérlet díját, rezsijét sem fogja fedezni!

Gyarmathy Csillát a magyar jogrendszer, a jogalkalmazás irreális lassúsága tönkretette. Pedig ő az egyetlen, aki ártatlan ebben a történetben. Az előző feleség, most is jómódban él. A vállalkozását csődbe juttató férj pedig börtönéveit tölti csalások miatt.

Mondhatják, Gyarmathy Csillának pechje van! Csakhogy mindez nem egyedi eset! Sajnos a magyar bíróságok elképesztően abszurd eseteket produkálnak sorozatban!

Még három példát röviden:  A nevek nem valódiak, de a történetek igazak.

Zoltán vállalkozó volt. Egy NAV nyomozás egy másik ügy mentén az ő cégét is vizsgálta. És ellene is büntetőpert kezdeményeztek. Zoltán ártatlan volt. Legalábbis abban, amiért az eljárás indult. De azt is tudta, cégei könyvelésében olyan dolgok lapulnak, amiért valóban jogos lenne a büntetés. Ügyvédje javasolta, ne tiltakozzon. Fogadja el azt az ítéletet, amit a bírónő a perben hoz. Semmiképpen ne fellebbezzen. Zoltán meglehetősen nagy összeget fizetett az ügyvédi munkáért. Végül felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Ártatlanul.

Cégét felszámolták, a valódi bűneit soha senki nem fedte fel.

És ami még ide tartozik: A bírónő és az ügyvéd szeretők voltak.     

A második:

Gábor elvált. Két tizenéves fiát a feleségnek ítélte a bíró. Gábornak pedig a láthatási jog jutott. Mondhatni, mindennapos ügy!

Aztán az ex egy szép napon összepakolt és meg sem állt a két gyermekkel Németországig. Ott nagyon jómódú rokonai vették pártfogásba és eltitkolták Gábor elöl, hol lakik.  Gábor 10 éve nem látta a fiait!  Még telefonon sem tudott beszélni velük! Pert indított és 8 éves pereskedés után nyert! A bíróság kötelezte a volt feleséget, hogy adja át a gyermekeket Gábornak! Igen, a huszonéves, Németországban felnőtt férfiakat! Akik 10 éve nem találkoztak az apjukkal. Vajon mi tarhatott 8 évig? Mi lehetett az oka, hogy egy ennyire evidens ítéletre 8 évet kellett várni? Csak nem a nagyon gazdag német rokonság pénze lassította kissé az ítélethozatalt?

És az utolsó történet:

István jómódú, ötvenes évei taposó vállalkozó volt. Úgy gondolta, eleget dolgozott.  A továbbiakban inkább befekteti a pénzét és a hozamokból éldegél.  

Ekkor találkozott Bélával! Béla egy biztosító sikeres ügynöke volt.  Befektetést ajánlott Istvánnak, jóval a szokásos piaci hozamok felett. Nos igen! Béla csaló volt! Le is bukott hamarost és megkezdte a rá kimért 4 éves börtönbüntetést. Persze nem csak István, sokan mások is futottak a pénzük után! És mivel Béla a biztosító nevében, annak hivatalos dokumentumait használva vette át a pénzeket, a károsultak a biztosítót perelték az elcsalt pénzük miatt! És néhányan nyertek! A biztosító pedig (nyilván fogcsikorgatva) fizetett!

De nem Istvánnak és még néhány sorstársának!  Ugyanis Béla egy kockás füzetlapra felírt néhány nevet, melléjük összegeket. Alá azt, hogy ezeket az összegeket visszafizette banki utalással a listán lévő személyeknek! Értik!  A csaló, börtönben, kockás lapra!

István hiába mutatta be a bírónak a banki bizonylatait, hogy neki bizony ilyen összeg, de hasonló sem érkezett a számlájára abban az évben, a bíró elfogadta a kockás lapot bizonyítékként és elutasította István keresetét!

Még egyszer, hogy értsék: Az elítélt csaló által a börtönben füzetlapra leírt neveket és összegeket visszafizetésnek (teljesítésnek) minősítette a bíró!

Ez volt az első fok…majd követte a másod fokú és harmadfokú ítélet. István nyolc éve fut a pénze után! Milliókat költött ügyvédekre! Eladósodott! És most Straszburgba készül, miután a hazai jogorvoslati lehetőségeinek a végére ért!  

Hogy miért meséltem el az olvasóknak ezeket a történeteket? Mert a magyar bíróságok úgy tűnik, sok esetben nagyon lassan és nagyon rosszul működnek. Emberek életét teszik tönkre a lassúsággal, a részrehajló döntésekkel, vagy éppen a teljes hozzá nem értéssel!  

Persze mindez csak egy vállvonásra elég, amíg mással történik meg!

És ha holnap Ön lesz a következő áldozat?

írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: szerkesztoseg@boldoguljgyorben.hu

Követed már a Boldogulj Győrben oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!