Több, évek óta érezhető és egyre erőteljesebbé váló folyamat vezetett oda, hogy csütörtök reggel óta nem termel Magyarország legnagyobb gyára, a győri Audi. A sztrájk ereje magukat a dolgozókat is meglepte, a g7 által megkérdezettek szerint nem üres propaganda a szakszervezet részéről a soha nem látott egység hangsúlyozása.

Ez valóban így van, és mindenkit meglep, mert mi sem láttunk még ilyet ott dolgozóként” – mondta az egyik alkalmazott. A mostani munkabeszüntetés a magyar versenyszféra történetének legnagyobb sztrájkja. A sztrájk miatt mindenki számára szembetűnővé vált, hogy milyen meghatározó szerepet tölt be a győri gyár Közép-Európa gazdaságában. Az Audi központi, ingolstadti gyára három napra állt le, és az R8-as sportautók gyártására szakosodott heilbronni üzem is leállt két napra.

Audi-dolgozókat kerestek meg, hogy megtudják tőlük, hogyan látják a gyár körül kialakult helyzetet. A jellemző helyzetértékelés szerint két, régóta tartó folyamat vezetett ahhoz, hogy ennyire erőssé váljon az egység és a kiállás:

A cégcsoport több nehézséggel is szembenézett az elmúlt két évben, amely növelte a teljesítménykényszert és frusztrálóbbá tette a gyár légkörét.

A külföldi továbbképzéseknek, kölcsönmunkáknak köszönhetően egyre több Audi-munkás tapasztalhatta meg, hogy a német vagy akár a szlovák testvérgyáraknál nemcsak több pénzt keresnek, hanem kevesebbet is követelnek, és nyugodtabb légkörben dolgozhatnak.

Elzombisítja az embert

Abban minden megkérdezett egyetértett, hogy magyar – vagy legalábbis győri – viszonylatban az Audi-dolgozók sokáig kivételezett helyzetben voltak. A gyár munkakörülményei, infrastruktúrája hasonló a német Audi-gyárakhoz, nagyon fejlett technológiával dolgozhatnak a munkások, műszakilag mindent megkapnak ahhoz, hogy minél hatékonyabbak lehessenek.

Először az tett be a gyárnak, hogy az itt gyártott TT és A3 modell eladási jelentősen visszaestek, majd tavaly ősszel az okozott komoly gondokat, hogy a konkurens gyártókkal ellentétben az Audi nem készült fel időben egy új környezetvédelmi előírásra, ezért a gyártósorokat vissza kellett fogni.

“Nagyon nagy kiesést okozott ez a motorgyártásnál, ezt pedig megpróbálták behajtani rajtunk” – mondta egy gyártósori munkás. A kiesések miatti teljesítménykényszer azóta folyamatos a gyárban, és több dolgozó is arról beszélt, hogy a fokozódó elvárások miatt a munkások a fizikai teljesítőképességük határán állnak.

A gyártósori munka fizikailag és még inkább lelkileg rendkívül megerőltető. A motorok gyártásán különböző sorok dolgoznak, amelyek motortól függően állhatnak 60-80 emberből vagy akár 200-250-ből. Egy adott sor műszakonként akár 700-800 motort is elkészít, azaz egy soron dolgozó embernek napi 700-800-szor ugyanazt a mozdulatsort kell végigvinnie másodpercre megszabott időn belül, ugyanabban a minőségben*.

“Nagyon örülünk, amikor vége van a műszaknak. Elzombisítja az embert, szellemileg építi le, hogy ugyanazt ennyiszer megcsináljuk. Brutális látvány, amikor az ember áll a sor mellett, és látja mások tekintetében, hogy teljesen máshol járnak. Bent csak a darabszám létezik, a megfelelés, a munka. Nagyon éles a különbség a kinti világtól”– mondta egy munkás. Szerinte jól jellemzi a munka keménységét, hogy minden újonnan felvett ember mintegy 50 százaléka nem marad egy hónapnál tovább.

A munka keménysége eddig is jellemző volt az Audira, a megkérdezettek szerint azonban új jelenség a már említett, fokozódó nyomás. Ha nem sikerül hozni a darabszámot, a műszakvezetők megjegyzéseket tesznek, ha beszélnek egymással a dolgozók munka közben, akkor előfordul, hogy rájuk szólnak. A gépek meghibásodása vagy a késve érkező alkatrészek miatt kieső időt – amely mindennapos egy gyárnál – sokszor a munkások tempóját növelve próbálják pótolni.

Újabban rendszeresen előfordul, hogy egy műszakvezető beáll akár 15-30 percre is egy sori munkás mögé, és onnan nézi a munkáját. “Megalázó, hogy fél órán át ott áll mögöttem, hogy nehogy véletlenül két másodpercet azzal foglalkozzak, hogy szóba elegyedjek a szomszédommal” – mondta egy sori munkás. “

Többen is beszéltek arról, hogy egyre gyakrabban fordul elő, hogy a bérük csökkentésével fenyegetik az alkalmazottakat. Az Audinál a munkások fizetésének egy része mozgóbér. Ez az alapbérre jön rá, alapvetően 10 százalékról indul, és legfeljebb 25 százalékos lehet. A műszakvezetők félévente döntenek arról, hogy hogyan változzon a mozgóbér, jellemzően 1-2 százalékos változások vannak, viszont az ezzel való fenyegetés a legáltalánosabb motiváló eszköz a gyárban.

“A területi vezetők [akik a műszakvezetők fölött állnak] sokszor előhozzák, hogy ha nem javul a teljesítményünk, akkor mínuszos lesz a mozgóbérünk. Eszközként használják” – mondta egy munkás. “Valóban sokszor elhangzanak hasonlóak a soron is, hogy ‘dolgozz gyorsabban, a mozgóbérrel játszol’, ezt sokan előszeretettel használják. A mozgóbér gyenge pontja is a vállalatnak, mert sokan mondják, hogy pofára megy, mivel a vezetőn múlik minden” – mondta egy ott dolgozó mérnök.

Egy audis mérnök szerint az Audinál kifejezetten nagy az autonómiája a területi vezetőknek, és emiatt meghatározó szerepük van a munkakultúrára. Szerinte nagyon főnökfüggő, hogy hogyan érzik magukat a munkások a munkahelyükön. “Vannak emberközpontú főnökök, akikkel jó viszonyt ápolnak a munkásaik, és vannak főnökök, akik egyszerűen nem veszik figyelembe, hogy emberek dolgoznak ott” – mondta. A munkások oldaláról ezt úgy fogalmazta meg egy megkérdezett, hogy a felsővezetők számára ők leginkább “ilyen leltári számok”, úgy viszonyulnak hozzájuk, mint egy “üveg kólához”.

“Mindig voltak hírek arról, hogy Magyarországon alacsonyabb az átlagkereset a régióhoz képest egyes szektoroknál. Aztán kitágult a világ, sokan eljutottak külföldi gyárakba és a Volkswagen-konszern is egyre nagyobb együttműködést javasolt a különböző gyárai között” – mondta egy mérnök. Szerinte sok győri munkás egyre többet látott és kérdezett a külföldi gyárakban, és miután visszatértek, sokkal világosabb lettek a különbségek, ami növelte az öntudatukat.

“Nagyon szembetűnő, hogy más, külföldi gyáraknál nincsenek ennyire kihegyezve az elvárások. Míg nálunk egy adott munkamenetre 30 másodperc jut, a konszern más gyáraiban jóval gyengébb a tempó. Lényegében ugyanarra a munkafolyamatra a pozsonyi gyárban egy perc jutott, az ingolstadtiban akár két perc is lehet” – mondta egy munkás, aki állítása szerint több napon keresztül tanulmányozta ezt. Erről a g7   megkérdezte a győri Audit is egy kedd reggel elküldött emailben, de mostanáig sem erre, sem a többi kérdésünkre nem reagáltak.

“Ha egy gyártósor felépül, akkor meghatározzák, hogy egy adott technológiai lépést mennyi időn belül kell megcsinálni. A gyártást minden évben gyorsítani kell, például a munkásnak az első évben még 20 másodperc alatt kell becsavarni egy csavart, majd egy év múlva már csak 17, és így tovább. Emögött persze technológiai fejlesztés is van, de Németországban ez nem így megy, ha a munkás azt mondja, hogy ennél gyorsabban nem tudja, ott nem csökken a takt idő” – mondta egy mérnök.

További szempont, hogy a német gyárakban jellemzően minden munkafolyamatra van egy specialista, és kizárólag azzal az egy dologgal kell foglalkoznia. Ha ez csak a fél napját teszi ki, akkor nem dolgozik többet. “Magyarországon pont a fordítottja jellemző, egy embernek majdhogynem több munkaköre van “ – folytatta a mérnök, utalva arra, hogy itt nem megengedett, hogy valaki ne legyen maximálisan hatékony.

A teljes cikket ide kattintva olvashatja.

Írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: boldoguljgyorben@gmail.com

Követed már a Boldogulj Győrben oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!